Ismeri a hemagglutinációs készülék módszereit és elemeit?
Az optikai hemagglutinométer a véralvadás során a plazma zavarosságának változásán alapul, hogy meghatározza a koagulációs funkciót. A műszer eltérő optikai mérési elve szerint szórási turbidimetriás módszerre és transzmissziós turbidimetriás módszerre osztható.
A szórási turbidimetria a szórásfény változásán alapul a vizsgálandó minta megszilárdulási folyamatában a detektálás végpontjának meghatározásához. Ennél a módszernél az érzékelési csatorna monokromatikus fényforrása 90 fokos szöget zár be a fotodetektorral. Ha koagulációs aktivátort adunk a mintához, a minta szórt fényintenzitása fokozatosan növekszik a fibrinrögök képződésével a mintában. Amikor a minta teljesen megszilárdult, a szórt fény intenzitása nem változik. Általában a megszilárdulás kezdőpontja 0 százalék, a megszilárdulás végpontja 100 százalék, a megszilárdulási idő pedig 50 százalék. Ezt az optikai változást egy fotodetektor érzékeli, és elektromos jellé alakítja, amelyet felerősít, és egy monitorra továbbít a megszilárdulási görbe nyomon követése céljából.
Transzmissziós turbidimetria, a vizsgált minta szerint a megszilárdulási abszorbancia folyamatában változik a megszilárdulás végpontjának meghatározásához, és a szórási turbidimetria különbözik attól, hogy az optikai út módszere megegyezik a kolorimetriás módszerrel, mint egy egyenes elrendezésben: fény párhuzamos fénnyé dolgozzuk fel a fényforrásból, a vizsgált mintán keresztül a fotocellával való érintkezés után elektromos jellé, az erősítést figyelő folyamat után. Amikor a koagulációs aktivátort a mintához adtuk, az abszorbancia kezdetben nagyon gyenge volt, és fokozatosan nőtt a fibrinrög képződésével a reakciócsőben. Amikor a vérrög teljesen kialakult, az abszorbancia állandó volt. A hemagglutinométer automatikusan le tudja ábrázolni az abszorbancia változás görbéjét, és be tudja állítani egy bizonyos pontnak megfelelő időt koagulációs időként.
A mágneses gyöngy módszer a koaguláció során a plazma viszkozitásának változásán alapul, és így méri a koagulációs funkciót. A mágneses gyöngy mozgásmérés eltérő elve szerint fotoelektromos detektálási módszerre és elektromágneses gyöngyérzékelési módszerre osztható.
Fotoelektromos detektálási módszer, a fotodetektor szerepe a mágneses gyöngy módszerben eltér az optikai módszertől, csak a mágneses gyöngyök mozgástörvényét méri a plazmakoaguláció során, és semmi köze a plazma zavarosságához. A mágneses gyöngyök módszerében egy elektromágnespárt helyeznek el a tesztcsésze mindkét végén, és állandó váltakozó mágneses teret generálnak, hogy a mágneses gyöngyök kilengjenek a tesztpohárban. Egy pár fotoelektromos vevőeszközt helyeznek el a mágneses gyöngy lengésének függőleges irányában, és a megszilárdulás végpontját akkor határozzuk meg, amikor a mágneses gyöngy lengése 50 százalékra csillapodik.
Az elektromágneses detektálási módszert kettős mágneses áramkörű mágneses gyöngy módszernek is nevezhetjük. Az egyik mágneses áramkört a mágneses gyöngy lengéseinek vonzására használják, a másik mágneses áramkörpár pedig a mágneses gyöngy lengése közben elvágott mágneses erővonal által generált elektromos jelet használja a mágnesgyöngy lengési amplitúdójának leolvasására. Amikor a mágneses gyöngy lengési amplitúdója 50 százalékra csökken, a megszilárdulás végpontja meghatározásra kerül.
